Hajnali ötkor fura hangokra ébredtem, mintha valaki a lábtörlőt szaggatná. László szül! villant át az agyamon, és mérsékelt lelkesedésem ellenére kipattantam az ágyból, hátha segítségre van szüksége, amilyen balfasz. Mérsékelt lelkesedésem még inkább alábbhagyott, amikor láttam, hogy nem László szül, hanem a Dívamacska próbálja elkaparni azt a nagy halom híg fost, amit a lábtörlő közepére helyezett, de persze nem a szélére, hanem a cipők közé, hogy a legtöbbje belelógjon itt-ott. Tekintettel a korai órára, úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó szart sikálni, ezért elegánsnak szánt mozdulattal kihajítottam a lábtörlőt a ház elé, de sajna a híg matéria rácsöpögött a másik lábtörlőre is, valamint a padlóra, így kénytelen-kelletlen végeztem némi feltakarítást, majd a másik lábtörlőt is kidobtam a lépcsőre. Az a legjobb, hogy ez a rühös dög képes azért felnyávogni hajnalban, mert ki akar menni spacírozni vagy járőrözni vagy csak úgy, de hogy azért szóljon, mert rájött a szarás, na azt nem.