"O.k. hard drinkers, let's drink hard!"

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 16:17 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Vonnegut azt írja: "Azt hiszik, a régi rómaiak okos emberek voltak? Nézzék meg, milyen hülyék a számaik."

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 16:15 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

"Életem legszebb bókjai" második rész: "Bájosan bunkó vagy."

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 13:58 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Tegnap sikerált vennem egy olyan nyári (!) ruhát, amely annyira kiadja az alakot, hogy ha anélkül szeretném hordani, hogy ujjal mutogatnak rám és kigúnyolnak, bele kell húznom a mozgásba. Majd kiakasztom a tornaterem falára, jó lesz motivációnak. Amikor pedig pacalt eszem, eldugom a szekrénybe. A macska ma reggel ismét megszopatta magát a káddal, mikoron is a fejére rántott két tusfürdőt meg egy sampont. Ez után a blamázs után sietősen elhagyta a kádat, vissza se nézett. Jól indult a nap. He-he.

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 12:18 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

"Életem legszebb bókjai" első rész: "Szeretem, ha egy nő imádja a faszt."

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 10:32 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Azt hiszem, soha nem leszek érett az együttélésre. Egyszerűen szeretek egyedül élni, én+állatok. Tulajdonképpen mozogni sem szeretek. Mi a fasznak szenvedjek egy rohadt teremben egy csomó más szerencsétlennel, mikor így is körülrajonganak a férfiak? (Rajonganának, ha nem lennék ilyen beszari béna.) Tegnap is megkérték a kezem. (Igaz, öt éve folyton megkéri a kezem, én meg öt éve folyton nem adom.) Mindig elhatározom, hogy mától kezdve, most-aztán-tényleg dívaként fogok viselkedni, de kezdem belátni, erre születni kell. Túl sokat kéne magammal vacakolni állandó jelleggel, hogy díva legyek, ráadásul a dívák suhannak, én meg nem tudok suhanni, inkább sebesen szaporázom az utcán, vagy meg-megáll, körülnéz módra bambulok, ami szintén nem túl dívás. Ráadásul hangosan röhögök, nem tudok kacagni és szipkám sincsen. Mindennek tetejébe mocskos a szám, és nem fektetek hangsúlyt arra, hogy ne lássanak smink nélkül, meglehetősen lebowskysan járok vásárolni. Azt sem mondhatnám, hogy a hangom búgó, a szemöldököm vékony vonal. (Most tulajdonképpen Marlene Ditrichet sikerült leírnom, de végül is ő volt a dívák dívája.) Az sem elhanyagolható egy díva esetében, hogy hol él és milyen állatai vannak. Én egy lepukkant lakásban élek Kőbányán, karban hordozható állataim pedig nincsenek, mert a kutya harminc kiló, a macskák meg túl tevékenyek és türelmetlenek ahhoz, hogy eltűrjék, hogy hosszú dívaköpenyem karjában körülhordozzam őket a kőbányai puttó lakásban. Azt hiszem inkább beleakaszkodnának a dívaköpeny tollas szegélyébe, és szétszaggatnák. Majd elfeledkeztem a dívapapucsról! Ki az a hülye (Peggy Bundyt leszámítva), aki TÉNYLEG magassarkú papucsban jár otthon? Most látom csak, dívának lenni csupa szenvedés lehet. Szegény Marlene:

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 15:55 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Ma hamar le fogok lépni. A héten visszük a kutyát a specialistához, remélem a legjobbakat. Ma ismét láttam a tacskót kukáskabátban, vagy ez egy másik volt? Lehet, hogy ez az új tacskódivat?

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 15:36 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Hölgyeim és Uraim! Voltam tornázni. Ismételten béna, lassú, fáradékony és szánalmas voltam, még nem múlt el a kergetett lajhárra emlékeztető mozgásstílus, gyanítom kell hozzá még pár száz óra. Mindannyiszor felkacagtam magamban, ahányszor eszembe jutott, hogy 15-16 éves koromban nekifutásból tudtam kézenállni a gerendán, meg cigánykerekezni rajta, mindenféle spárgákról már nem is beszélve. Hová tűnnek ezek a dolgok? Ma már akkor is szédülök, ha egy székre fel kell állnom. Nyomorultul érzem magam, be vagyok rozsdásodva, és nem csak testileg. Egyébként is olyan rossz érzésem van, mintha rossz hír közelegne. Nem baj, mindent túlélünk.

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 9:47 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

A macska igen okos állat. A mi kettőnk is gyorsan tanul, ha saját érdekeit tartja szem előtt. Hamar rájöttek például, hogy merőben fölösleges energiapazarlás reggelente az ajtóm előtt óbégatni amíg fel nem ébredtem, mert úgysem kelek föl csak azért, hogy beengedjem őket a szobámba. Amint megszólal azonban az ébresztőóra, felsorakoznak az ajtó előtt és rázendítenek. Tudják, hogy ekkor már csak percek kérdése, és belevethetik magukat az ágyamba, és azt is tudják, hogy a nyávogás - ami a macska félelmetes fegyvere - még közelebb hozza az ágyba vetődés kellemes pillanatát, ezért ilyenkor aztán mindent beleadnak. Ha egyszer bévül kerültek, esélytelen visszafoglalnom az ágyat, hacsak nem vállalom be a fejemen való ugrálás és a takaró alól kilógó testrészeim éles karmokkal történő megtámadtatása néma eltűrését. Márpedig nem vállalom. Reggel azért önkéntelenül is sikerült revansot vennem az egyik kis rémen. Kicsit el van dugulva a kád lefolyója, ezért hajmosás után még kábé tíz centi víz volt a kádban, mikor a macska szokásához híven (a kád tudnillik a ring szerepét tölti be a nagyobb macskabunyókban) elegáns mozdulattal beleugrott. Há-há! Édes a bosszú. Kivételesen nem sikerült neki olyan arcot vágni, mint aki pont ezt akarta csinálni. Csodálóim és rajongóim, valamint magam őszinte meglepetésére szombaton nem mentem el tornázni, hanem kivételesen inkább eltűrtem a macskák terrorját az ágyban, nehogy véglegesen fel kelljen kelnem és ne maradjon ürügyem az otthonmaradásra. Azért egy kicsit sikerült megszopatnom magam, mert tök fölöslegesen elvándoroltam egy - mint a helyszínen kiderült - fél éve nem létező állatpatikába, hogy aggkori vitamint vegyek beteg kutyámnak. Annyit azért megtehettek volna, hogy megszűntetik a honlapjukat. Kösz, élet. Másnap ismét belefutottam a jóba, mikoron is a legnagyobb ónos esőben vergődtem ki vidékre a családi kúriába, és még a kerítésekbe sem lehetett kapaszkodni, mert a rosszindulatúbb házőrzők megszimatolták, hogy eljött az ő idejük, és lesben álltak, hogy az egyensúlyukat kétségbeesetten megőrizni igyekvők karját letépjék, tőből. Hihetetlen életösztönömtől vezérelve sikerült hazajutnom, majd este vissza. Most pedig a szemerkélő esőben elindulok tornázni.

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 15:54 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Hosszú évek óta keresem a választ az emberi viselkedés eme furcsa elhajlására, mely legalább olyan megmagyarázhatatlan számomra, mint amilyen értelmetlen. Vidéki egyetemre járván éveken keresztül figyeltem az utasok egy tipikus csoportját a vonaton. Mindenki, aki rendszeresen utazik Debrecenbe, tudja, hogy Hajdúszoboszló és Debrecen között kb. 15 perc az út. Nem kell hozzá sokéves tapasztalat, hogy hamar rájöjjünk, bőven elég akkor elkezdeni készülődni, mikor a vonat már a városban jár, még így is kényelmesen le tudunk szállni. Csakhogy! Arra a megállapításra jutottam, hogy sokak számára a tapasztalat mint olyan, nem létezik. Ezek a lények (arra is gondoltam, talán ufók) abban a pillanatban, hogy Szoboszlón megmozdul a vonat, pánikszerűen felugranak - már előtte is látszik rajtuk a feszültség, kéne már készülődni - pillanatok alatt összepakolnak, kirohannak az előtérbe és 15 hideg percen át fagyoskodnak az ajtó előtt Debrecenig. Cselekvésük annyira kényszeres, hogy még azt sem képesek elviselni, hogy a helyükön várjanak, kétségbeesetten és konok kitartással kinyomakszanak az előtérbe még akkor is, ha ott már rengeteg, hasonlóan pánikban vergődő szerencsétlen gyűlt össze. Lerí az arcukról a rettegés, a "jaj-csak-nehogy-ne-tudjak-leszállni" ősi félelme. A tapasztalati tények nem játszanak szerepet a döntéshozatalukban, fel kell tehát tennem a végső kérdést: hogyan maradhattak életben? Nem kéne az ilyen viselkedésnek kihalnia? Mi ebből a haszon? Ezt a típust még fontolva haladónak sem nevezném, de még kiváró, a többiek viselkedésére játszónak sem. Honnan ez a görcs? Mitől félnek? A furcsa az egészben az, hogy - fent részletezett megnyilvánulásukon kívül - semmiféle közös vonása nincs a nyáj tagjainak, koruk, nemük, feltételezett végzettségük stb. alapján. Úgy tűnik, bárkiből válhat leszállási fóbiás. Aki tudja a magyarázatot, írjon. Köszönöm.

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 15:39 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Ma ismét elbliccelem a tornát, inkább veszek hajfestéket és legalább időben hazaérek a Simpson családra. Ezért cserébe szombat délelőtt (há-há) fogok elmenni tornázni, szerintem én leszek a legjobban meglepve, ha tényleg elmegyek. Ha viszont tényleg rászánom magam, az azért lesz elkeserítő, mert annak a jele, hogy kezdem feladni churchilli elveimet, miszerint: csak semmi sport! Eddig azt hittük, hogy a nappali fala festve van, de miután a macskák azon kezdték élezni a karmukat, kiderült hogy tapéta (volt).

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 16:52 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

"Az igazság sohasem győzedelmeskedik, csak kihalnak az ellenzői."

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 12:34 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Lassan hazavánszorgok. Jellemző, hogy péntekre tornát terveztem, erre nem keresztülhúzzák a számításaimat holmi céges sörözéssel? Megpróbálkoztam egy vértelen ellenkezéssel, amiben magam sem hittem, de végül győzött az erőszak, visznek sört inni. Szörnyen fogok szenvedni, már előre látom. Csak aztán a nagy szenvedésnek nehogy megint alpári részegeskedés és nőhöz nem illő ocsmány ricsajozás legyen a vége, hányással egybekötve. Azért a rúzsomat biztosan sikerül felkennem a szemem alá, úgy sikkesebb.

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 16:48 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Lehet, hogy rákos a kutyám. Szegény jószág még mit sem sejt, kövér - mint télen mindig - és boldog. Most beszéltem egy specialistával, jövő héten megyünk hozzá. Anyám már azon aggódik, hogy ott tartják-e a kutyát a kórházban, és ha igen, lehet-e látogatni, mert szegény állat biztosan sokkot kap egyedül egy idegen helyen. Igaz, akkor is besokkolt, mikor két éve egy csomó miatt ultrahangra kellett vinni. Olyannyira felháborodott a méltatlan bánásmód miatt - miszerint felraktuk egy asztalra és a hátára(!) fordítottuk -, hogy majdnem megharapta apámat. Ez lett volna az első harapása, ezért rögtön kapott volna két kolbászt. Azért kettőt, mert a családi hagyomány az első harapását a kutyának egy szál kolbásszal jutalmazza, ami kettőre módosul, ha az elsőként megharapott illető egy családtag. Nem tudom, mi lesz szegénnyel, el sem tudom képzelni, hogy úgy mehessek haza, hogy nem fut elém. Most egy kicsit abbahagyom, és kimegyek a budiba bőgni.

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 16:12 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Kezd elegem lenni abból, hogy egyre nagyobb küzdelmek árán tudom csak megnézni a freemail-emet, ma pedig még egyáltalán nem sikerült. Mi a halál faszát csinálnak az illetékesek? Vagy én mit csináljak, hogy meg tudjam nézni a tetves leveleimet?

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 12:34 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Egyedül maradtam itt, és furcsán. Ebbe lehet belejátszik Tori Amos is, de talán jobban a tegnap este és a múlt éjjeli álmom. Kicsit megtapasztalhattam, milyen lehet szembesülni egy olyan látomással, ahol hirtelen biztos tudássá válik számodra Isten léte, nagyon meredek érzés volt. Egy kicsit bánom, de talán mégis jobb, hogy végül mégsem vált számomra bizonyossággá a léte, lehet, nem viselném el. Elolvasva, amit ide pötyögtem, hát nem nagyon adja vissza, amit átéltem és el akartam mondani, elég hülyén hangzik az egész. Azt mindenesetre elárulom, hogy nem álltam tudatmódosító szerek hatása alatt, ezért is olyan furcsa az egész. Új vonást fedeztem fel magamban! Eddig soha nem éreztem késztetést arra, hogy a melóhelyen elkezdjek rúzsozni, de most, voilá! Élénkpiros rúzzsal tudatom nőiességem kivirágzását, és ezentúl így tervezem ajkaimat viselni. Mindennek tetejébe hétvégén szereztem intimtornás tankönyvet, mert közelebbi céljaim között szerepel a totális szexistennővé válás. Nem mintha panasz lenne rám, sőt, de jó pap holtig tanul. Szintén nem elhanyagolhatóak távlati céljaim, miszerint sem nem szeretnék szülés után kiesni óriásira tágult hüvelyemen keresztül, sem bepisilni nyanyakoromban. Hamarosan egyetlen acélos szorítással akár meg is ölhetek valakit! Igazi Fókusz-csemege lenne: "A férfi, mikor felkelt, még nem sejtette, milyen kegyetlen halált tartogat számára a sors..." Na jó, ez baromság, senkit nem lehet és nem is akarok megölni a farka elroppantásán keresztül, csak már régen rájöttem, hogy a pasik milyen hálásak érte, ha nem csak egyszerűen befogadja őket az ember magába, de képes akarattól függően rászorítani vagy lazítani, ráadásul így nekem is jobb és szeretem az elismerést is, no. Ami viszont furcsa, hogy elmondásaik alapján nem sokszor van részük ebben, szóval nagy karrier előtt állok. Egyébként nem is olyan könnyű ez az egész. Bizonyos részei egész jól mennek már most is, de vannak olyan feladatok, hogy nem is tudom megmozdítani az adott izmot, azt se tudtam, hogy létezik. Bele fog telni egy időbe, amíg szexistennő leszek szexfélistennőből. Egyébként nem tudom, mire verem magam, úgyse tudom kamatoztatni tudásomat túl sok emberen, lévén nem tudok pasizni.

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 11:16 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Haza akarok menni. Tegnap a macskák, a kis drágák, segítettek számítógépet összerakni, baromira élvezték a sok drótot meg miegymást, én kevésbé. Zengett a lakás az üvöltözéstől. Ugyancsak nagyon szeretnek segíteni a sminkelésben és a cipőbekötésben, én pedig pont ezt a két segítséget kurvára nem igényelném. Ha minden jól megy, hétvégén szerzek egy akváriumot, tele halakkal, ezzel az állatok végképp elözönlik "kiscsaládom" életterét, de pont erre vágyom. Financiálisan egyre csak ingadozom, mint a középparaszt téeszesítéskor, nem lesz ennek jó vége.

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 16:44 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Tegnap láttam egy tacskót kukáskabátban. Szegény kutyák egyébként is közröhej tárgyát képezik ruhában (tudom, hogy egyeseknek muszájból kell, mert vékonka az eredeti kabátkájuk), de azért nem kellene direkt rátenni egy lapáttal, és kukáskutyának öltöztetni. Kár, hogy nem tudtam alaposan megfigyelni, lehet hogy fényvisszaverője is volt. A tegnapi tornán rá kellett döbbenem - persze eddig is sejtettem, mi több, tudtam -, hogy fizikai állóképességem a nulla irányába konvergál. Rendkívül megalázó volt, hogy csak egy csajnak meg nekem nem kellett (mint kezdőknek) feltenni a lábsúlyt, és még így se bírtam az iramot. Ráadásul mindenütt tükör borítja azt a kurva falat, szóval akárhova néztem, saját szánalmas, utolsókat rúgó torzómmal szembesültem, amint próbálok nem grimaszolni, miközben úgy mozgok, mint egy lajhár, akit kergetnek. De nem adom fel, több megaláztatás úgysem érhet (hacsak magam alá nem pisilek kínomban), szóval megyek holnap is. Mindezt megünnepelendő, meg mert megérdemlem, éppen csokit eszek. Meglehetősen akadoznak amúgy a dolgaim. Most, hogy lenne időm a fordításokra is, no megbízás, bezzeg ősszel nem egyet le kellett mondanom, mert nem fért be az időmbe. Mindez leginkább anyagi vonzatait tekintve aggasztó, ha gazdag lennék, leszarnám, bár szeretem ezt a melót. Hajjaj. Lassan összecsapnak a hullámok...elmerülök a munkanélküliség és az adóhátralék tengerében, és egyszer csak az utcán eszmélek, nincs egy fogam se, csak egy pár pillepalackom szittyóval.

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 16:30 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.

Pazar hétvégén vagyok túl, pénteken olyannyira satura sikerült berúgnom - nem direkt - hogy két cimborám húzott haza, ami nálam azért ritkaság. Ráadásul - lévén nő - egy ilyen látvány rendkívül vonzó a férfitársak szemében. Annak mindenesetre elismeréssel adóztak (elmondások alapján), hogy képes voltam gyakorlatilag eszméletlen állapotban úgy heverni egy 10 centi széles lócán, hogy nem estem le. És igen, és Igen! Most felkelek, és elmegyek tornázni! Virágot az öltözőmbe!

ezt montag firkálta ide. Mikor is? Asszem 16:17 volt az órára írva. nincs még hozzászólás.